1, évad, 7. VUFF – Simiológia

Nyilván kíváncsi vagy, mi történt aztán, de mielőtt tovább megyünk, tisztáznunk kell pár dolgot. Főleg, mert rá is kérdeztél. Gyanús volt, hogy hiába ugatok neked simistákról meg simiológiáról, de reménykedtem, hátha mégsem. Hanem hallod, nem vagy semmi! Már az 1. VUFF elején említettem, hogy simiológus vagyok (hozzátenném: elsőrangú!), te meg csak most szólsz? Mostanáig gondolkodtál, hogy megkérdezd-e? Atyafalka! Képzeld el, mi történne, ha én azon töprengenék, megkergessek-e egy macskát! Edzőpartner nélkül kizárólag kövér macsok élnének a környéken. De min csodálkozom, ilyenek vagytok ti. Befelé néztek, és ha ott üresség van, azt hiszitek, hogy odakint sincs semmi. Na jó, ne halj meg hülyén, elmagyarázom, mert ez fontos.

Tehát: a simiológia a simi nevű összetett cselekvéssor különböző oldalait valamint a simizmust mint olyat vizsgáló tudomány. A simi egyik oldala a simiztetők, azaz mi, kutyák, a másik pedig a simisták, akik elvileg ti lennétek. Azonban ez nem ennyire egyszerű, mert bár minden kutya simiztető, nem minden botorrú simista. A simista ugyanis a botorrúak mindössze egyetlen alfaja, amely egyben a populációtok leginkább elviselhető csoportjának tekinthető.

Indítsunk ezzel, mert ez a téma állhat hozzád a legközelebb! Ne aggódj, nem kezdem Ádinál és Édinél, de az alapok nélkül nem fogod érteni.

A botorrúak népe tehát különböző alfajokból áll, nem csak simistákból. Léteznek még közömbösisták, óbégatisták, husángisták, politisták, apolitisták, okoskodisták, gyűlölködisták, fejbólintisták, mindenttudisták, lenézisták, rinyálisták, szenteskedisták, kihaénnemisták és végül: szimpla idióták. Ezek így együtt a sakálagyúak. Egyelőre ők alkotják a többséget, de azért a simisták sem csak hibahatáron mérhetők. Persze a botorrúakat már Nagyfogúék idejében sem lehetett egyformának nevezni. Elsősorban a nőstények voltak simistának mondhatók, bár sajnos nem mindegyik. A simisták többsége azonban így is közülük került ki, és ez ma is így van. A mai nőneműek is vonzódnak mindenhez, ami szőrös. Kivéve talán az egeret, mert attól hirtelen hobbi-sziklamászóvá válnak. Szóval szeretik a puha takarót, amit megértek, de például szívesen viselik magukon agyonvert állatok bundáját is, ami viszont rejtély. Mert ugye mi, kutyák is szőrösek vagyunk, de emellett tudunk hálásan nézni, amikor simiznek. A nercbunda már nem tud hálásan nézni, mégis simizik. Ezért nem értem, de mindegy is.

Ugyanis a férfiak között is akadnak simisták, csak ők igyekeznek úgy tenni, mint akik nem azok. Ez jellegzetes maszkulin vonás, nagyon macsós. A női simisták a toporzékolásig megőrülnek a simiért, a férfiak szintén, csak ők közben zord arcot vágnak, legalábbis belül. Azért hallottam én már Falkanagytól ilyeneket, hogy „atyatya-atyapatyája-simisimi a bubukutyának”, meg még ilyenebbeket is. És közben nem röhöghetsz, mert kutya vagy, akinek nem áll jól. Meg igazából nem is akarnál, hiszen a simi minősége osztályon felüli. És hát ez a lényeg: a SIMI. Aki tisztában van a TÉGY-gyel (Tudja, Érti, Gyakorolja), az a simista. Persze léteznek minőségi különbségek is.

Az átlagos simista csak úgy megsimiz néha, mint amikor lesöpri a szöszt a kabátujjáról. Ellenben a megrögzött simista, az nemcsak egyszerűen szeret kutyát simizni, hanem olyan ez neki, mint drogosnak a szer. Tombol benne a vágy, hogy simizhessen. Teljesen kivetkőzik magából, ha nem simizhet, és nem is bírja sokáig simi nélkül. Minél távolabb kerül időben a legutóbbi simizéstől, annál inkább elgyengül. Lényegében a simizés tartja életben, azért van rá olyan nagy szüksége. Egy megrögzött simistának a simi olyan, mint a levegő. Nincs levegő, megfullad. Nincs simi, becsavarodik. Majdnem ugyanaz.

Ha például Kisbuti meglát engem, azonnal simizni akar. Ha Falkanagy lát meg, akkor úgy tesz, mintha nem akarna. Aztán megsimiz, és nem bírja abbahagyni. Na, ők megrögzött simisták. Sokáig. Két kézzel. Átszellemülten. Ahogy kell.

Eddig kaparod? Akkor egy szinttel feljebb léphetünk.

A simizmus a simsiták ideológiája. Nagyon összetett rendszer: életfilozófia, világkép és késztetés is egyben. A filozófiát és a világképet röviden össze lehet foglalni: amikor Minni feltűnik a láthatáron, meg kell simizni. Ennyi? – kérdezné egy sakálagyú. De persze nem ennyi, mert nem csak engem, hanem a világ összes kutyáját meg kell simizni. A kicsiket és a nagyokat, a lakásban heverészőket és a kertbe száműzötteket, a kiállítások sztárjait és a játszótéri keverékeket, a dédelgetett kedvenceket és a menhelyeken gazdára várókat, no meg a sintértelepek halálraítéltjeit. Őket a legsürgősebben. Jó, legyen: a macskákat is. És minden állatot, akinek a létéért a botorrúak közvetlenül felelősek. A vadon élő többieket pedig békén kell hagyni, hadd karistoljanak a maguk szabályai szerint.

Próbálj belegondolni ebbe, és máris megteszed az első lépést a simistává válás útján.

És ha még ráérsz kicsit, átvehetjük az apró betűs részt is. Szerénytelenség nélkül állíthatom, ez elsősorban rám vonatkozik. Mehet? Akkor most figyelj!

Minnit lehetőleg a pocakján kell megsimizni. Ehhez adott minden feltétel. Rendelkezem simizni való, rózsaszín pocakkal, és elég rugalmas vagyok ahhoz, hogy a lakás akármelyik pontján hanyatt vágjam magam a nap vagy az éjszaka bármely szakában. A többi a te dolgod. Talán ezt sem tudtad, de a pocaksimi a legjobb dolog a világon a sült máj után. Az azonnali pocaksimi pedig maga a non vuff ultra. Aki ezzel is tisztában van, annál simistább nem létezik.

Nos, ezeket tanítja egy simiológus, és én elég profinak számítok ebben a tudományágban. Ez a hivatásom, mint minden kutyának. Jó, legyen: és macskának. Azért vagyunk a világon, hogy ahol csak lehetséges, terjesszük a simizmust. Az én helyzetem sok társaménál szerencsésebb, mert itthon zavartalanul végezhetem a munkámat. Egy tőrőlmetszett simista-falkában élek. Esténként, amikor „hosszú kutyát” játszom, a kanapén elnyúlva akkurátusan felosztom a rózsaszín pocakomat Falkanagy és Kisbuti között, ők pedig már reflexszerűen tudják, mit kell tenniük. Vérbeli simisták, és közben még fejlődnek is, amiben én támogatom őket. A végtelenig és tovább.

Gondolkodj el ezen, botorrú! Sosem késő megváltozni. Amíg ezt rágod, én elbúcsúzom mára. Éspedig a simiológia vezérgondolatával, ami, ha megvalósul, simán kitör a világbéke. Ehhez keresek tettestársakat.

VILÁG SIMSITÁI EGYESÜLJETEK!